|
2023-10-05 19:48:57, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
,,Az állam nem szereti, ha polgárai olvasnak. Aki olvas, gondolkodik. Aki gondolkodik, az véleményt képez. Aki véleményt képez, eltér az előírt normáktól. Aki eltér a normáktól, ellenség. Ilyen egyszerű." - ez az a mondat, ami az egész könyv esszenciája, és amit nem lehet elégszer hangsúlyozni. Igen, azt reméltük, hogy a 21. századra rég magunk mögött hagytuk azt a kort, amikor könyveket tiltanak, égetnek, darálnak, fóliáznak, ez a kötet ismét fájdalmasan aktuálissá vált. Bár a felszínen ez a könyv nem más, mint egy gyönyörű album, ami összegyűjti az olvasó nőket ábrázoló festményeket, de valójában egy sokkal komolyabb témát feszeget. Arról szól, hogy maga az olvasás, nem csak manapság a lázadás szimbóluma, hanem mindig is az volt. A középkorban úgy vélték, hogy a könyv csak a férfiak kezébe való, mert Isten szavát úgysem képesek felfogni a nők. Ha így nézzük minden egyes középkori oltárkép, ahol egy nő könyvet tart a kezében, legyen bár az imakönyv, maga a megtestesült lázadás. Minden egyes kép, amikor egy nő levelet olvas, a szabadság szimbóluma, mert a tanulás privilégiumának következményeként barátai, házon kívüli kapcsolatai lehettek. A regényolvasó nők azt sugallják, hogy van élet a házimunka és a gyereknevelés mellett, és nem kell elhinni, hogy a tétlen kezeknek majd az ördög az munkát, és teljesen rendben van, ha valaki nem a zoknistoppolással kapcsolódik ki, hanem az olvasással. A látvány, hogy van egy hely, ahová a nők elvonulhatnak a világ elől, és egyedül lehetnek a gondolataikkal persze mindig is piszkálta a férfiak csőrét. Épp ezért a 18. században szokás volt néhány regény fedelébe fonalat és tűt illeszteni, hogy a nőket emlékeztesse, ne merüljenek túlságosan el a könyvek világába, tartsák észben, hogy az igazi feladatuk mégiscsak a háztartás. Az olvasás azonban - és ezt mind tudjuk - valójában nem azért veszélyes, mert elveszi az időt más feladatoktól. Hanem azért, mert ahogyan a poszt kezdőmondata is megfogalmazza: aki olvas, az gondolkodik, kérdez és lázad. A könyv bemutatja az olvasás történetének fejlődését - hogyan vált a hangos olvasásból néma, vallási célúból szórakoztató, megpróbálja felderíteni, miért szeretünk annyira ágyban olvasni, és azt is, hogy miért olvas a festményeken annyi nő ruha nélkül.
Fodor Marcsi író, újságíró
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: privilégiumának, gondolataikkal, megfogalmazza, elvonulhatnak, gyereknevelés, emlékeztesse, szórakoztató, kezdőmondata, feladatoktól, hangsúlyozni, festményeket, megtestesült, festményeken, regényolvasó, történetének, gondolkodik, középkorban, esszenciája, összegyűjti, kapcsolatai, kapcsolódik, fájdalmasan, megpróbálja, felderíteni, szimbóluma, merüljenek, illeszteni, olvasással, aktuálissá, túlságosan, fejlődését, olvasásból, középkori, házimunka, normáktól, könyveket, véleményt képez, előírt normáktól, egész könyv, kötet ismét, gyönyörű album, olvasó nőket, sokkal komolyabb, lázadás szimbóluma, könyv csak, férfiak kezébe, megtestesült lázadás, szabadság szimbóluma, tanulás privilégiumának, gyereknevelés mellett, tétlen kezeknek, zoknistoppolással kapcsolódik, Fodor Marcsi,
|
|
Offline
